Reformátuskovácsháza

mobil nézet.
2017 June 23 Friday - Jézus Szent Szíve

Reformátuskovácsháza

Először is üdvözöllek Reformástuskovácsháza honlapján.
Ezt az önálló települést a térképen már nem találod meg, mivel egybeolvadt a szomszédos Mezőkovácsházával. A település rövid történetét elolvashatod az előbbi linken, valamint a Reformátuskovácsháza története és a Reformátuskovácsháza - szemelvények a község életéből linken. Ezen cikkeket az oldalon található elérhetőségről vettem át.

Érdekes adalék viszont, amit a könyvtári gyűjtőmunka alkalmával volt szerencsém megismerni. Itt csak röviden emeltem ki érdekesnek tűnő részeket a Mezőkovácsházi Önkormányzat által 2001-ben kiadott Mezőkovácsháza története című könyvből.

A két település (gyakorlatilag csak egy: Kovácsháza) története az 1800-as évek elejéig közös. Az akkori betelepülések és betelepítések után vált ketté.

Törököktől visszafoglalt alföldi területek teljesen elpusztult képet mutattak. A régi települések nem épültek teljesen újjá, viszont megjelentek ott elszórtan új állattartók, földművesek. Így a kovácsházi pusztán is éltek már nem kovácsházi családok. A régi Kovácsháza csak a nevét adta az új községnek. (Az un. Tera fürdőtől nem messze találták meg egy templom romjait. Itt volt a régi Kovácsháza.)
Amikor 1813. október 16-án az Arad megyei Glasán Bittó Imre főárendátor először szerződött a bathafalvai és újfalusi kertészekkel azzal a céllal, hogy azok a kovácsházi pusztán kertészkedjenek, ezzel egy új község, a mai Mezőkovácsháza alapjait rakták le. A terület ahova a telepesek költöztek, nem volt lakatlan pusztaság. Tőlük néhány kilométerre már kertészek dolgoztak és azok is kovácsháziaknak nevezték magukat. Sőt, hosszú ideig ők voltak a kovácsháziak és azokat, akiket Bittó telepített, Bittó-Kovácsháziaknak nevezték. így hívták a telepet úgyszólván a szabadságharcig, közben 1820-tól Nagy-Kovácsházának is írták a telepet a hivatalos iratokban. Egy alkalommal a pontosabb meghatározás végett Érmelléki-Kovácsházának nevezték. Az előbbi Kovácsháza pedig a "református részen lévő Kovácsháza", azaz Református-Kovácsháza maradt. Ha Bittó nem telepít, senkinek sem jut eszébe, hogy a régi Kovácsházát valaha is Református-Kovácsházának nevezze.

A kovácsházi gróf Fekete-féle (Fekete Ferenc -1835) pusztán három kertészközség és több telep is létesült. A Ref. Kovácsháziak 1813-ra keltezik községi életük kezdetét. (ifj. Palugyay Imre: Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. 1855. 52. o.) Valójában néhány évvel előbb telepítették Kövér Kajetán és rokonai.

1848-ban a polgári forradalom vívmányai közül a jobbágyfelszabadítás a kovácsházi kertészeket nem érintette, mert mint Bittóék állították, rájuk nem az eltörölt úrbéri törvények, hanem a dohánykertész-telepre vonatkozó szerződések voltak érvényben. (Lásd bővebben)

"...míg a község azon kérelmére hogy a 3 Kovácsháza öszsze telepíttesék 1857 évben az osztrák kormány Ref.Kovácsházának vallási okból mellőzésével az öszsze telepítést elhatározta..." Részlet a községi tanácsháza alapkövében talált Emlék-irat-ból.

Kalocsa Róza:

Kalocsa Róza

Kalocsa Róza (Reformátuskovácsháza, 1838. febr. 5. - Debrecen, 1901. febr. 16.) ref. tanár. Reformátuskovácsházán, valamint 1849-től Aradon tanult, 1860-tól Pesten nevelősködött, hol 1864-től ref. felsőbb leányiskola internátusának igazgatója volt. Hasonló minőségben 1875-ben Szatmárra ment, majd 1880-ban állami szolgálatba lépvén, több helyen tanárkodott, míg 1893-ban ismét egyháza szolgálatába állott, mint a debreceni felsőbb leányiskola igazgatója. - Mint özv. Márkus Elekné halt meg. - Szorgalmas írói működést folytatott. Különösen az ifjúsági és tankönyvirodalom terén.

Bővebb életrajza a következő lapon található.

Kocsis János:

Egykori emléktábla

Kocsis János (Reformátuskovácsháza, 1899. febr. 28. - SZU, 1938) földmunkás; kommunista. 1919-ben lépett be a KMP-be, részt vett a Tanácsköztársaság fegyveres védelmében. Sérülése miatt egyik lábát amputálni kellett. 1923-ban emigrált, 1925-ben tért haza illegális pártmunkára. 1925-27. a KMP KB titkárságának tagja. 1927-ben letartóztatták és két évi börtönre ítélték. Kiszabadulása után a SZU-ba ment, s a moszkvai óragyárban dolgozott. Tagja volt a moszkvai Magyar Klub vezetőségének s a Sarló és Kalapács szerkesztő bizottságának. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták s a fogságban meghalt. (Munkásmozgalom-történeti Lexikon - 1976)
Emléktáblája a kis-iskola falán volt elhelyezve.

Bővebb életrajza a következő lapon található.

Az oldalt készítette: Dzseemy