Reformátuskovácsháza

mobil nézet.
2017 December 13 Wednesday -

Kocsis János

Kocsis János
Reformátuskovácsháza, 1899. február 28. - Moszkva, 1944. november 28.

A Viharsarok szülötte volt a szegényparaszt szülők fia, akit hat elemi osztály elvégzése után kanásznak, majd béresnek adtak. Tudatos forradalmár vált belőle, aki élete célját a magyar nép, a kizsákmányolt munkások és parasztok felszabadításában látta, annak szolgálatába állította. Alig volt 18 éves, amikor behívták katonának. Az 1918-1919-es polgári és proletárforradalmak a fronton érték, és szinte magától értetődően vezetett útja a Vörös Hadseregbe.

Kocsis János az északi frontra került, Salgótarjánba. Júliusban súlyosan megsebesült, és a román királyi hadsereg fogságába esett. Jobb lábát nem lehetett már megmenteni. Fogságából 1920 márciusában szabadult, és Magyarbánhegyesre ment cselédnek. Egy év múlva Budapestre jött, és segédmunkásként dolgozott. Keresetéből nem tudott megélni, ezért Bécsbe emigrált, ahol kapcsolatot talált a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőivel, Külföldi bizottságával, párttanfolyamokra járt, sokat tanult, megismerkedett a marxizmus-leninizmussal, elvhű kommunistává, forradalmárrá vált. A KMP Központi Bizottsága 1925 júniusában hazairányította pártmunkára. Itthon felvette a kapcsolatot az MSZMP vezetőivel és 1926 márciusában a budapesti XIV. választókerület titkárává választották. Igen eredményes munkát folytatott a Budapesten dolgozó kubikosok között is. A KMP vezetői kiváló mozgalmi tevékenysége alapján - amikor a hazai pártvezetés újjászervezése volt soron - 1926-ban bevonták őt a Titkárság munkájába, s tagja volt letartóztatásáig. Még ebben az évben rendőri felügyelet alá helyezték. Ez azonban nem akadályozta őt abban, hogy a novemberi nemzetgyűlési választások előkészítésébe ne vesse bele magát teljes erejével. A rendőrség a választási agitáció során elfogta több társával együtt, s bár hamarosan kénytelenek voltak őt szabadon engedni, egészségét a fogvatartás körülményei erősen megviselték. Felépülése után a KMP hazai pénzügyeinek intézése lett a feladata, majd a Bécs melletti Hütteldorfba küldték a KMP titkárképző tanfolyamára Pusztai Pipicz József, Rostás István, Szerényi Sándor, Venéczi János és mások társaságában. azzal a megbízással jött haza, hogy az összevont I. kerület vezetője legyen. Hazatérése után három héttel azonban 1927. február 26-án letartóztatták a KMP és MSZMP több mint 100 vezetőjével együtt, és a vallatás során, tekintet nélkül rokkantságára, súlyosan bántalmazták. Horthy igazságügyi szervei Szántó Zoltánnal az élen 31 kommunistát statáriális bíróság elé állítottak, köztük Kocsis Jánost is. Az április 12-én kezdődő tárgyaláson lázadás előkészítésére irányuló bűntett volt a vád ellenük. A vádlottak vádlókká váltak a tárgyaláson. Ezért az illetékes szervek kénytelenek voltak az ügyet rendes bíróság elé utalni.

A főtárgyalás október 17-től november 9-ig tartott. November 7-én az utolsó szó jogán több vádlott kommunista jelszavakkal, felállva tüntetett a tízéves fennállását ünneplő Szovjetunió és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mellet. A tüntetők, köztük Kocsis János is, több napos sötétzárkával fizettek bátorságukért. Kocsis a Horthy-féle földreformról szólva megállapította, hogy azzal az urak újból kijátszották a parasztságot, erre megvonták tőle a szót, ő azonban továbbra is a kommunizmust dicsőítette. Háromnapi újabb sötétzárka volt a válasz. Kocsis János tiltakozott, de a fegyőrök valósággal kivonszolták a tárgyalóteremből. Kétévi fogházbüntetésre ítélték. 1929-ben ért véget számára a keserves börtönélet, amely alatt még jobban erősítette kommunista meggyőződését, növelte marxista műveltségét. Kiszabadulása után röplapok és illegális sajtótermékek terjesztése lett a feladata. Néhány hónap után ismét lebukott.

Miután kiszabadult, 1930 elején rossz egészségi állapota miatt a KMP vezetősége a Szovjetunióba juttatta ki, ahol gyógykezelték. Moszkvában bekapcsolódott a kommunista emigráció mozgalmi életébe, vezetőségi tagja lett a moszkvai magyar klubnak, cikksorozatot jelentetett meg a magyarországi fasiszta rendszerről a Sarló és Kalapácsban, és még egy sor fontos funkciót töltött be. Élete, mely egy töretlen, harcos kommunistáé volt, a 30-as évek második felében tragikusan, a szocialista törvényesség megsértésével ért véget.

Bakó Ágnes

Irodalom:
  • Bakó Ágnes: Az 1917-es kommunista per vádlottjainak találkozója a Párttörténeti Intézetben. Párttörténeti Közlemények, 1968. I. sz. 20-6-208. p.
  • Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. 1919-1929. Budapest, 1964. 369, 392. p.
  • (Az itt újraközölt életrajz megjelent: A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk.: Bakó Ágnes. Bp. 1975. 338-339.)

Az oldalt készítette: Dzseemy