Reformátuskovácsháza

mobil nézet.
2017 October 20 Friday -

Jassik Lajos 1848-as honvéd

(Mezőkovácsháza története - Városi Önkormányzat kiadványa 2001)

Jassik Lajos sírja
Jassik Lajos sírja

A reformátuskovácsházi köztemetőben van egy katonasíremlék a következő felirattal: Itt nyugszik Jassik Lajos 1848-49-iki honvéd őrmester. Meghalt 1911. május 6-án. Béke Hamvaira. A síremléken babérkoszorúval keresztezett időskori fényképe található. Jassik Lajosról nagyon keveset tudunk. A sírkőn található feliratból kitűnik, hogy 19 éves volt a szabadságharc idején, ahol őrmesteri rangot kapott. Ezt a tényt síremlékére rávésték. Azt sem tudjuk, hogy hogyan került Reformátuskovácsházára. Élő rokonát a településen nem találták. Egy leánygyermeke született Terézia, aki idős napjaiban támasza volt. Terézia 1867-ben született és 1938-ban halálozott el. Férje Seres Lajos kisbirtokos volt. 5 gyermekük született, akik közül négyen az ország különböző részeire kerültek el. Egy unoka maradt a faluban, aki 1965-ben halt meg. Utalások vannak arra vonatkozóan, hogy a község közéleti tevékenységében aktívan részt vett. A Reformátuskovácsházi Népművelődési Kör titkári feladatát látta el. Nagyon büszke volt harcos emlékeire. Március 15-én díszmagyar ruhába öltözött, s jelenlétében tartották az ünnepséget. Halála után a negyvenes évek közepéig a megemlékezéseket a sírjánál tartották meg. Az elkövetkezendő időszakban személye feledésbe merült, a síremlék állaga megromlott. A kilencvenes években az emlékművet a városi önkormányzat rendbe tetette. A hagyomány napjainkban felelevenedett. a síremlék méltó helye lett a márciusi ifjak, a szabadságharc eseménye emlékezetének.

Kovácsháza tulajdonképpen Kossuth Lajosnak köszönheti létét, fennmaradását. Mint tudjuk, a kovácsházi pusztára az 1813-14-es években dohánytermesztő kertészeket telepítettek. A telepesekkel 4-6, majd 10-12 évre kötöttek szerződést. Azok lejárata után a kertésztelepek lakóit a földesúrnak joga volt a telepről elzavarni, házaikat leromboltatni, ha valamilyen okból nem akartak velük új szerződést kötni. A kovácsházi pusztára telepített lakók állandó rettegésben, létbizonytalanságban éltek. Az 1848-as forradalom és jobbágyfelszabadítás hírét örömmel fogadták. Nagyot csalódtak, amikor megtudták, hogy rájuk a törvények nem vonatkoznak, csak a kincstári telepítésű községekre. Több kisérlet, beadvány, különböző próbálkozások után 1848. április 14-én Kovácsháza, Reformátuskovácsháza, Tótkovácsháza vezetői összefogtak és felmentek Kossuthhoz. Ott elmondták és kérték, hogy részesülhessenek a "... létrehozott és kitüntetett jogokban, mert mi is a hon fiai vagyunk, és mondhassuk el valahára, fel jött már mireánk is az igazság csillaga." Földet "kértek törlesztés, vagy haszonbérleti úton", s lehetőséget "örökös falu" alapítására. Kossuth Lajos, mint pénzügyminiszter, a kincstári birtokok legfőbb felügyelője gondját viselte a kertészeknek, s így a kovácsháziaknak is. Kovácsházán az a szerencsés helyzet állott elő, hogy a szerződés 1848 őszén lejárt, s így a kormánynak módjában állt beavatkozni, a gyűlölt főbérlőket kizárni. A kovácsháziak tehát Kossuthnak köszönhették, hogy megszűnt a létbizonytalanság, a kincstár nem űzhette el őket a lakóhelyükről. Nem Kossuthon múlott, hogy a kincstár annyira ragaszkodott a földhöz, hogy attól csak megváltás útján volt hajlandó megválni.

Az oldalt készítette: Dzseemy